Sokk

Néhány napja kiderült, hogy én sem kerülhettem el a végzetem.
Kicsit sokkos és szomorú vagyok, nálam az evés érzelmi alapon történik, szeretek főzni és szeretek enni. És szeretem a nemzetem konyháját, ami elég dús szénhidrátban. Sajnos. Pechemre. Mert ezt biza nem ehetek!
Ami jó benne, hogy komoly bőrtüneteim voltak már a gombák toxinjaitól, és sokkal könnyebb lesz pár hónapig feladni a zabálást, mint egy életen át gyógyszereket szedn

Na de ahány ház, annyi oldal, annyi szakember.. és mindenki mást mond. Az alap ok, egyben mindenki megegyezik, hogy szénhidrát nuku. És szépen előadták a tiltólistát, ami meghökkentett. És elkedvetlenített egyben.

Az első sokk után elkezdtem tapogatózni, és felfedezni az éléskamrát új szemszögből. Jó hír mindenkinek: lehet enni, lehet főzni, lehet alkotni. Finomat. És még nasit is.
Elborzadok a nyílgyökérlisztnek még a hangzatától is, nem mondom, hogy nem próbálom ki, de lehetőleg keveset fogok belőle használni. Ha a polipot kipróbáltam, ez se lehet olyan vészes...

No de komolyra fordítva a szót: igen, sajnos át kell reformálni a konyhaművészetem, át kell válogatnom az éléskamrát és meg kell tanulnom főzni. Újra. Most egészségesen.

Sok segítséget kaptam. Az ikres anyáimtól bíztatást, Orlandótól könyveket, Cozumeltől pedig segítséget, hogy elinduljak, és megértsem a diéta alapjait. Ex-kollégámtól (aki történetesen dietetikus) egy kidolgozott személyre szabott haditervet. Köszi nekik és mindenkinek, aki esetleg idetéved, és a nyomorom olvasva megszán recepttel, bíztatással.