Kicsit kimaradtam

Egy kicsit kimaradtam a bejegyzésekkel. Nem adtam fel, nem is hátrltam meg, és természetesen még nem is gyógyultam meg.
Magánéleti problémáim adódtak, miszerint a férjemnek és nekem is sürgősen állást kellett keresni, így minden energiámat ebbe fektettem bele, és nem volt a csa lád + emelett idő arra, hogy blogoljak. De most már leszek, néhány poszt erejéig majd visszakanyarodok az elmúlt posztolatlan napokra, azokat sajnos fénykép nélkül teszem majd fel, és igyekszem a jövőben gyakrabban jönni.


Magával a candidával sok minden történt ez idő alatt.
Eljutottam a kezelés 5. hetéig, és csak most kezdődtek el azok a tünetek, amik eleinte megrémítettek. Most jött elő a csalánkiütés, ha "bűnözök" elég a legkisebb megszegés is, komoly hascsikarás és hasmars követi.... Elég gyakran tör rám a szénhidrátéhség is, ilyenkor édesebb gyümölcsöt, házi fagylaltot, házilag pirított mandulát, mogyorót és diót eszegetettem.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyetlen alkalommal sem szegtem meg a diétát, de az a lényeg, hogy nem hagytam abba.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ha megszegem, akkor a legkisebbet bűnözzek, és ne úgy álljak hozzá, hogy most már mindegy.

No szóval most ez van, jöjjön néhány recept az elmúlt napokból!

Vendégség és finomságok

Mit is együnk vendégségben?

Nehéz ügy. Ma esett le, milyen kellemetlen helyzetben vagyok, ha megyünk valahova.A következő történt:
A temetés utáni állófogadáson elém toltak egy tálcát, tele üdítőkkel. Elhajtottam a pincért vízért. Persze az nem volt a tálcáján!

Aztán jött egy másik pincér, kávét kínálva, de édesítője nem volt. Ezt is elküldtem.

Jött a harmadik pincér, kezében két tálcát is egyensúlyozott, egyiken roskadásig pogácsával, és masnitésztával, illatozott, finom puhán hívogatott, hogy kóstoljak bele.. Másikon pedig egy hatalmas halom süti volt. Mindenféle.... keksztekercs, linzer.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Miről is ábrándozok??? El vele. Eltoltam az asztal másik vége felé, és el is fordultam.

Közben megjött első pincérem a vizemmel. Jól belehúztam, elégedetten megfordultam, és az egyik gyászoló családtag a kezében megállt egy tányérral előttem, amin jó kis puha bagetten szalámi feltét, majonézes kencével. Közölte, hogy látta sóvárgó tekintetem, és egyek már egy kicsit no..! Az elhunyt se nézné jó szemmel. Nyolc vizek folytak rólam, elfogadtam, bízva benne, hogy el is megy (de dög vagyok ilyet kívánni), és majd jól megetetem a férjemmel. Nem ment. Leült, és pityeregve elkezdett bíztatni tovább. Így mit is tehetettem volna? Hát megettem. És ettem egy szelet sütit is.

Mit akartam ebből kihozni? JA! Megállapításaim a jövőre nézve:
Ha vendégségbe indulnék, ahol valószínű étellel is kínálnak:

• ha mód van rá, előre kiteregetem szennyesem, miszerint szigorú diétán vagyok orvosi utasításra.
• ha mód van rá, megkérem az illetőt, ne készüljön, mert nem szeretném megsérteni.
• ha minderre nincsen lehetőség, akkor jóóóóóóól egyek be még otthon.
• és ha lehet, jó szorosan csukjam be a szemem, nehogy sóvárogni lássanak
• ha pedig végképp nem megy megállni a zabálást,hát lehetőleg a legkevesebb szénhidrátforrást válasszam
• Ne úgy álljak hozzá, hogy most már mindegy!

Szóval csalást kiáltok, kiestem a játékból. :(

Jó hír!

Szuper hírem van magamnak: ha tudom tartani az előírtakat, nyárra olyan alakom lesz, mint volt 7 évvel ezelőtt, mikor a férjem megismertem.

Gyorsan mérlegre is állok, és egy nagy levegővétel után elmondom mindenkinek gyalázatos puhaságom - számokban.

Magasság: 156 cm.


Súly: 68,5 kg.


Mell: 105 cm


Derék: 101 cm


Csípő: 113 cm.

Huh. Még jó, hogy a monitor eltkar, mert lángolok szégyenemben, hogy hagytam idáig elfajulni a dolgokat. Elég gáz ez így leírva, nem? Hogy bridzsit dzsónsz szavaival éljek, a "röcögő hájacskáim" alatt megbúvó szupermodellt keresem! Hahó! Ha ott vagy jelentkezz, és segíts kicsit elindulni...

Sokk

Néhány napja kiderült, hogy én sem kerülhettem el a végzetem.
Kicsit sokkos és szomorú vagyok, nálam az evés érzelmi alapon történik, szeretek főzni és szeretek enni. És szeretem a nemzetem konyháját, ami elég dús szénhidrátban. Sajnos. Pechemre. Mert ezt biza nem ehetek!
Ami jó benne, hogy komoly bőrtüneteim voltak már a gombák toxinjaitól, és sokkal könnyebb lesz pár hónapig feladni a zabálást, mint egy életen át gyógyszereket szedn

Na de ahány ház, annyi oldal, annyi szakember.. és mindenki mást mond. Az alap ok, egyben mindenki megegyezik, hogy szénhidrát nuku. És szépen előadták a tiltólistát, ami meghökkentett. És elkedvetlenített egyben.

Az első sokk után elkezdtem tapogatózni, és felfedezni az éléskamrát új szemszögből. Jó hír mindenkinek: lehet enni, lehet főzni, lehet alkotni. Finomat. És még nasit is.
Elborzadok a nyílgyökérlisztnek még a hangzatától is, nem mondom, hogy nem próbálom ki, de lehetőleg keveset fogok belőle használni. Ha a polipot kipróbáltam, ez se lehet olyan vészes...

No de komolyra fordítva a szót: igen, sajnos át kell reformálni a konyhaművészetem, át kell válogatnom az éléskamrát és meg kell tanulnom főzni. Újra. Most egészségesen.

Sok segítséget kaptam. Az ikres anyáimtól bíztatást, Orlandótól könyveket, Cozumeltől pedig segítséget, hogy elinduljak, és megértsem a diéta alapjait. Ex-kollégámtól (aki történetesen dietetikus) egy kidolgozott személyre szabott haditervet. Köszi nekik és mindenkinek, aki esetleg idetéved, és a nyomorom olvasva megszán recepttel, bíztatással.